A munkahelyi stressz negatív hatásainak megelőzésével a munkáltató képes megőrizni a cég produktivitását és jelentős kiadásoktól mentesül. A vállalatok társadalmi felelősségvállalásának is fontos eleme a munkahelyi biztonság és egészségvédelem. A megelőzés leghatékonyabb eszköze a rendszeres pszichoszociális kockázatértékelés és az erre épülő célzott beavatkozások.

Az Európai Unió jogszabályai szerint, a munkahelyi egészségvédelemért és biztonságért minden szempontból a munkáltató felelős, beleértve a pszichoszociális problémákat is. Az utóbbi évtizedekben, a munkavégzésünk módjában bekövetkezett változások az európai munkahelyeken a pszichoszociális problémák számának növekedését idézték elő. A gazdasági környezet bizonytalansága, az alkalmi munkavégzés arányának növekedése, a nagy munkamegterhelés, a monoton munka, a munkateljesítménnyel kapcsolatos pontosan körül nem határolt elvárások és az erőszak kockázata együttesen járultak hozzá a pszichoszociális kockázatok megnövekedéséhez, melyek súlyos következménnyel járnak mind az egyénre, mind a szervezetekre nézve.

Az egyén esetében magánéleti problémák, stressz, alvászavarok vagy betegség lehet a következmény.

A szervezetek esetében a következő tényezőket emelhetjük ki, melyek egyben figyelmeztetésül is szolgálnak a túlzott stressz fennálására:

• a munkatársak gyakran fáradtak, lehangoltak, ellenállással fogadják az újabb kihívásokat, passzívak a problémák megoldásában
• csökken a motiváció, az elkötelezettség és a hatékonyság
• gyakoriak a hibázások, tévedések, esetlegesen a munkahelyi balesetek
• gyakoribbak az agresszív megnyilvánulások
• növekszik a betegség miatti hiányzások és kilépések száma, nő a fluktuáció

Amennyiben ezeket a tüneteket tapasztaljuk, illetve ha ezeket el szeretnénk kerülni, érdemes időt és energiát fordítani a rendszeres kockázatértékelésre és a preventív beavatkozásokra. Hiszen mind a biztonsági, mind az egészségügyi állásfoglalások megegyeznek abban, hogy a megelőzés sokkal kifizetődőbb, mint az utólagos kezelés.

Mit jelent pontosan a pszichoszociális kockázatértékelés?

A kockázatértékelés meghatározása során meg kell különböztetnünk egymástól a kockázat, veszélyforrás és a kár vagy sérülés fogalmait. A kockázati tényezők, melyek pontos felmérésére lehetőség van, meghatározzák annak az esélyét, hogy a veszélyforrásokból milyen valószínűséggel keletkeznek sérülések, károk az adott munkahelyen. A kockázatértékelésnek alapvetően két fő irányvonala létezik: a fizikai kockázatok felmérése (pl. gyáraknál a veszélyes alapanyagok vagy hulladékok kezelésének kivizsgálása, káros sugárzások vagy fényviszonyok mérése) és a pszichoszociális kockázatok felmérése (pl. túlzott követelmények vagy érzelmi megterhelés feltérképezése, melyek túlzott stresszt eredményeznek). A pszichoszociális kockázatok vizsgálata egy összetettebb folyamat, hiszen nincsenek pontos elvárások, szabályozások és nagy különbségek lehetnek az ágazatok, munkakörök vagy beosztások között. Ennek ellenére a hatásuk legalább olyan súlyos következményekkel járhat, mint a fizikai kockázatoknak.

A pszichoszociális kockázatértékelés legfőbb eszköze a munkavállalók megkérdezése az őket ért hatásokról. Ennek a formája lehet személyes interjú, csoportos beszélgetés vagy kérdőív kitöltés. (A Semmelweis Egyetem Munkahelyi Stressz Kutatócsoportja által adaptált nemzetközi COPSOQ kérdőív kitöltését követően a munkavállalók részletes visszajelzést kapnak az őket érő pszichoszociális kockázati tényezőkről. A kérdőív online, bárki számára ingyenesen hozzáférhető az alábbi címen: www.munkahelyistresszkerdoiv.hu

A hazai munkavédelmi szabályozás régóta tartalmaz előírásokat a pszichoszociális kockázatok értékelésére és kezelésére. Magyarországon 2008. január 1-től kötelező a munkáltatóknak a kockázatértékelés elkészítésekora pszichoszociális kóroki tényezők munkavállalókra gyakorolt hatását értékelni, és kidolgoznia kockázat csökkentésére szolgáló intézkedéseket. (A munkavédelemről szóló 1993. évi
XCIII. törvény – továbbiakban Mv. - 54. § (1) bekezdés d) pontja.)

A kockázatok csökkentésére irányul a kockázatkezelés, amely már túlmutat a kockázatértékelésen és a felmérést követő beavatkozásokra helyezi a hangsúlyt. Ennek során különösen fontos a kockázati tényezők minél alaposabb és szerteágazóbb feltérképezése, hiszen a részletes eredmények révén pontosabb és célzottabb beavatkozásokat tudunk megtervezni. A kockázatkezelés azonban nem csak két lépésből álló tevékenység, inkább egy ismétlődő folyamat, mely során az akciótervek kiértékelésére és a tapasztalatok levonására is kellő figyelmet kell fordítanunk.

Az akciótervek célja lehet a stresszforrások megszüntetése vagy redukálása pl. szervezeti átalakítás, a belső szabályzatok és politikák módosítása, a munkakörök megváltoztatása, a fizikai környezet átalakítása, illetve a személy-környezet összeillés erősítése, a belső kommunikáció és az elkötelezettség javításával, valamint az egyéni készségek fejlesztésével.